A jövő virtuális bevásárlótere nem egyszerű látványos animáció. Olyan digitális környezet, ahol a látás, hallás és tapintás egyszerre működik. Ehhez a jelenlegi internetes és számítási kapacitás többszörösére van szükség.

A teljes élményhez a felhasználó oldalán komoly eszközpark szükséges. A metaverzum piacán már az évtized elején is a hardverek tették ki a bevételek mintegy 41%-át, és ez az arány várhatóan tovább nő a tapintást közvetítő eszközök fejlődésével. A látványt biztosító fejre helyezhető kijelzőknek (VR/XR szemüvegeknek) legalább 4K-8K felbontást kell nyújtaniuk szemenként, 90 Hz feletti képfrissítéssel. Ha ez nem teljesül, a felhasználó könnyen szédülést vagy rosszullétet tapasztalhat.

A valódi újdonság azonban nem a kép, hanem a tapintás. A haptikus - vagyis tapintásérzetet közvetítő - ruhák és kesztyűk akár 1000 Hz feletti frissítési sebességgel működhetnek. Ez azért fontos, mert az emberi bőr érzékelő receptorai rendkívül finom különbségeket is képesek érzékelni. A cél az, hogy akár mikrométeres pontossággal is érzékelhető legyen egy anyag felülete. Az alábbi táblázat összefoglalja a főbb eszközöket és szerepüket:

TÁBLÁZAT HELYE

A tapintás visszaadásához új működtető technológiákra van szükség. Az egyik ígéretes irány a mágneses folyadékkal működő rendszerek fejlesztése, amelyek a statikus nyomástól a finom rezgésekig széles tartományban képesek érzetet kelteni. A végső cél az, hogy a digitális érintés megkülönböztethetetlenné váljon a valóditól.

A háttérben még nagyobb kihívás húzódik. A teljes metaverzum kiszolgálásához a jelenlegi összesített számítási kapacitás ezerszeresére lehet szükség. A központi felhőalapú feldolgozás önmagában nem elegendő, mert a fizikai távolság okozta késleltetés túl nagy lenne a tapintás szinkronizálásához. A megoldás az úgynevezett peremszámítás, a számításigényes feladatokat a felhasználóhoz földrajzilag közel eső helyi szervereken végzik el. A rendszer három kritikus feltételre épül:

A rendszer kiépítése hatalmas beruházást igényel. Már ma is látszik, hogy egy csúcskategóriás kiterjesztett valóság eszköz - például a Microsoft HoloLens 2 - 3500 dolláros induló ára messze meghaladja az átlagfogyasztó lehetőségeit. Ezért a költségek megosztása várható a szereplők között.

TÁBLÁZAT HELYE

A vállalatok számára különösen vonzó lehet a magasabb vásárlási arány és az alacsonyabb visszaküldési arány, hiszen a vásárló „felpróbálhatja” a terméket.

A szolgáltatók valószínűleg két üzemmódot kínálnak majd.

A bevétel nem csak a termékek eladásából származhat.

A virtuális bevásárlóközpont első pillantásra izgalmas és felszabadító térnek tűnik. Bárhonnan beléphetsz, bármit megnézhetsz, bárkivel kapcsolatba léphetsz. De ahogy a fizikai városokban, úgy a digitális terekben is kialakulnak hatalmi viszonyok, láthatatlan falak és kizárási mechanizmusok. A metaverzum nem steril technológiai játszótér. A valós társadalmi különbségek nem eltűnnek benne - gyakran épp ellenkezőleg, felerősödnek.

A „digitális közösség” gondolata arra mutat rá, hogy a virtuális térben is létrejönnek társadalmi hierarchiák. A hozzáférés, a láthatóság és az élmény minősége nem lesz mindenki számára azonos.

A luxusmárkák virtuális üzletei algoritmusok segítségével szűrhetik a látogatókat pénzügyi profiljuk alapján. Így létrejöhetnek virtuális „zárt közösségek”, ahová csak bizonyos vásárlói kör léphet be. Ez a digitális verziója lehet a beléptetőrendszerrel őrzött kluboknak. A különbség annyi, hogy itt nem biztonsági őr áll az ajtóban, hanem egy láthatatlan döntési rendszer.

A virtuális ingatlanok ára is emelkedhet. A Metamall nevű digitális bevásárlótérben például egy nagyobb terület ára elérheti a 27 000 dollárt. Ez azt jelenti, hogy a központi, frekventált helyeket főként nagyvállalatok birtokolhatják, míg a kisebb kereskedők a „digitális peremvidékre” szorulnak. A tér itt is hatalmat jelent.

A teljes körű adatgyűjtés és a szimulált tapintás olyan területre visz, ahol még nincsenek kiforrott társadalmi válaszok.

A VR szemüvegek és tapintásközvetítő ruhák rendkívül érzékeny adatokat gyűjtenek:

Ez lehetővé teszi, hogy a rendszer ne csak a múltbeli vásárlásaid, hanem az aktuális érzelmi állapotod alapján befolyásoljon.

Fennáll a veszélye annak, hogy a virtuális környezet - fények, hangok, akár illatok - valós időben úgy változik, hogy tudat alatt vásárlásra ösztönözzön. Ez az algoritmikus manipuláció új formája. Megoldásként szóba kerülhet:

A haptikus közösségi kereskedelem egyszerre ígér gazdasági fellendülést és komoly társadalmi feszültségeket.

A tapintásalapú közösségi virtuális plázák világa nem egyszerű technológiai frissítés. Új társadalmi és kereskedelmi modell.  Ha megfelelő hálózati háttér, etikus tervezés, adatvédelem és szabványosítás kíséri, akkor a rendszer képes lehet valódi értéket teremteni, fenntarthatóbb működést, befogadóbb élményt, új gazdasági lehetőségeket.

Ha viszont a biztonság, a magánélet és a társadalmi igazságosság csak utólagos kiegészítés marad, akkor a virtuális tér a valós egyenlőtlenségek felerősített másolatává válhat. A technológia önmagában sem jó, sem rossz. A kérdés az, hogy milyen szabályok, milyen érdekek és milyen társadalmi döntések formálják.

Most rajtunk múlik, hogy a digitális pláza közösségi tér lesz - vagy újfajta láthatatlan falak rendszere.